Elég szar érzés hogy a barátaim tudnak ide,oda menni én meg nem. Most pillanatnyilag nem is ez a bajom hanem meg se kérdeznek persze ebben benne az is hogy úgy vannak vele "Úgyse tud jönni" és ez lehet így is lenne de azért jól esne ha egyáltalán megkérdeznék hogy "figyu eljönnél velünk?" Persze tudom az is benne van hogy teljesen más vagyok mint az adott baráti kör vagy talán az is benne van hogy szégyellenek ééééééés ez még jobban fáj.  Valamilyen szinten érthető vagy nem is tudom mert igazából azt szeretném elérni hogy úgy kezeljenek mint egy normális srácot aki normális életet élhet. Attól félek hogy ezt sosem érem el a családom és Tomi kivételével akit teljes szívemből sorolhatok a család csoportba, szóval igen rajtuk kívül nem hiszem hogy bárki is el tudni fogadni úgy ahogy vagyok. Próbálkoznak az emberek de nem érzem hogy tényleg így éreznek.