Nem is tudom hogy konkrétan mi a bajom de van valami én érzem hogy lelkileg nagyon rosszul vagyok,pedig azóta új nagyon jó barátom is van de valami tényleg nincs rendben. Jó lenne rájönnöm hogy mitől szorongok, persze van amit tudok hogy miért például ott van a jövőm. Túl sok időt töltök azzal hogy a jövőmmel bajlódok előre,olyan miatt aggódok ami még meg sem történt és lehet hogy nem is fog soha. Egyfolytában ott van érzés hogy sose lesz senkim és egyre jobban érzem ezt napról-napra és azt mondom hogy el tudom fogadni, de ez nem igaz mert ezen stresszelek hogy tudom,nem vagyok helyes,izmos,vicces,jó képű,jó "beszédű",vagány, menő srác ami ma kell ahhoz hogy valakinek be gyere, de én sose leszek ilyen mert nem tudok. Persze szeretnék helyes,erős srác lenni de el kell fogadnom hogy sosem leszek az és ne is pattogjak ezen. 

Tudom hogy sose lehetek olyan de a szívemmel mégis akarok olyan lenni és nem olyan akire csak azért néznek rá mert nem látnak nap mint nap kerekesszékes embert, mert ennyit látnak belőlem. Egy darab kerekesszéket de azt nem hogy min mentem keresztül és min fogok még amit nem irányíthatok. Én merem hinni hogy több vagyok egy kerekesszéknél még ha az emberek lenéznek is. Minden műtétben benne van hogy meghalok és műtét előtt egy másik ember kezébe adom az életemet. 

Annyi idő ment már el hogy én az egészségemmel foglalkozom és nem pedig azzal hogy én mit szeretnék csinálni... Szerintem években tudnám számolni és őszintén nagyon sokszor jut eszembe hogy mindenkinek jobb lenne nélkülem mert mindenkinek csak rossz dolgot tudok adni még ha titkolják is. Stresszt,szomorúságot,aggódást,bajt.Velem csak a baj van de az rengeteg és csak több lesz. Ha nem lennék mindenki élhetne boldogságban és nem kellene valami baszakodni,nekem segíteni mindenben.